Riport Märcz Fruzsinával

Azt mondtad, nem vagy profi nyilatkozó. Mégis, hogyan  nyilatkozik az, aki nap mint nap szöveggel dolgozik?

Märcz Fruzsina: A bátyám újságírónak tanult, ő örökölte a családból azt a fogalmazási készséget, ami a jó fogalmazáshoz, a profi nyilatkozáshoz kell. Én azért lettem színész, hogy az általam okosabbnak ítéltek szövegét mondjam el. Esszencia ez, olyan, mintha az ő gondolataik az enyémek lennének.

Volt-e már úgy, hogy ennek ellenére kevés volt a szöveg? Azt értem alatta, hogy többet éreztél a szerepben, de nem jött elő a szövegből.

M.F.: Velem most nehéz dolgod lesz, ha le szeretnéd írni amit mondok. Alapvetően, minél kevesebb a fogódzkodó a szövegben,  annál többet kell játszani, annál többet kell beletennem a szerepbe. Janó (Mohácsi János) ezért húzza ki a szöveg jó részét a próbafolyamat végén, ezért szeretek vele dolgozni, mert a végén lealacsonyítja a szöveget, hogy ki tudd játszani azt, ami benned van. Hogy ne bújhassak el szöveg mögé, többet kell oda tennem. Janó a próbafolyamat végéig segít, de az utolsó pillanatban már kvázi a nehezét leveszi rólam. Ezen túl pedig,  barátságban kell lenni a szöveggel.

Mit érzel akkor ha ellenszenves a szerep, amit játszol?

M.F.: Hozzám képest? Azt hiszem, olyan nincs. Muszáj megtalálnom a közös nevezőt. Muszáj magamévá tenni, előhívni ami én vagyok. A Fősulin, nem mondok nevet, Kocsis Palinak hívják, a tanárom, azt mondta, nincs a világon olyan érdekes ember, akit az életed végéig játszani érdemes, mert egy ember se olyan érdekes.

A mostani szerep tartogatott számodra ismeretlen személyiségjegyeket?

M.F.: Persze, minden szerep tartogat. Életemben először játszom olyan szerepet, mint amennyi idős vagyok. Julika 23 éves, és én is annyi vagyok. Amikor Janó erről beszélt velem, hogy játszanék-e a Parasztoperában, akkor  azt mondtam, szívem szerint Julika szeretnék lenni. De ehhez kellett egy nagy mázli, hogy korban, hangban meg tudjak felelni a szerepnek. Nem utolsó sorban megfeleltem Julikának, de azt hiszem, ő volt számomra egy kvázi álomszerep. Ez nekem azért izgalmas, mert egy korábbi interjúban azt kérdezték, mi az álomszerepem, és erre azt válaszoltam, amilyen szerepek a korban hozzám közelebb állanak, zárójelben, mint Abigail Williams, azokat szeretem.

Julika korban hozzád közel áll, de te megéled az ő életkorát?

M.F.: Lehet, hogy hülyeség, de úgy vagyok Julikával, hogy azt érzem,  korához képest nehéz döntéseket kell hoznia. Lehet, hogy a tapasztalataim nem ugyanazok, de ezeken a nehéz tapasztalatokon  ugyanúgy túl vagyok, és ebből a szempontból ugyanúgy érettebb vagyok, a mint a korombeliek. Mint 23 évesen pályakezdő színész, olyan szerepem van, ami arról szól, hogy helyt kell álljak egy felnőtt társadalomban.

Ismersz-e olyan szerepet, amitől félnél?

M.F.: Amitől félek? Ezen nem gondolkoztam. Mert azok álomszerepeim, amik hozzám korban közelebb állnak, és most éppen nincsenek álom szerepeim. De ha látok egy olyan előadást, amiben van egy lány 20-30 között, ami megérint, akkor vágynám, akkor igen, de most épp nincs.

Mit jelent az, hogy a Parasztoperában  leginkább énekelsz, és kevesebbet beszélsz?

M.F.: Kevesebbet? Nem is beszélek, végig éneklem a szerepem. Ritmusilag és dallamilag megpróbálom összerakni a dolgokat. De tudnod kell, ez nem mindig egyszerű. Ez a mű a barokk recitativót egyesíti a népi dallamokkal és ez az én szerepemben is látható, komoly kihívást jelent. Én elfogadom ezt a kihívást, de nem mindig egyszerű. Én elfogadom a darabot, és ha más is el tudta énekelni, én is megpróbálom, de érzem, itt a dallam és szöveg ütközését (most énekli és javítja), így van írva, és én így énekelném.

Te mit teszel ekkor? Szólsz-e Kovács Marcinak, hogy máshogy szeretnéd énekelni?

M.F.: Ki vagyok én, hogy felülírjak bárkit is? Elénekelni egy érzetet, hűen, ez a dolgom. Talán így mondom jobban: megpróbálom  színészileg elénekelni, amit csak tudok.