2010. február 22., hétfő

Riport Körtvélyesi Lászlóval













Fotósként ismertelek meg, de hogy kerültél a színpadi fotózás közelébe?

Körtvélyesi László: Én végül is a kultúra területén szeretek leginkább fotózni, színházat, balettet, képzőművészeket, így eleve adott volt a színház, és 7 éve hivatalosan a megbízott fotósa vagyok a színháznak.

Nehezebb színészeket fotózni mint más művészeket?

K.L.: Nem. A színészek ugyanolyan hús-vér emberek, mint mindenki más. Egyformán könnyű és nehéz bárkit is fotózni, a színész sem kivétel.

A Parasztopera blog készítése közben látjuk, nagyon nehéz a színpadról, a színészekről jó fotót készíteni. Van a színpadi fotózásnak titka?

K.L.: Én ennek a titkát abban  fejtem meg, hogy az egész színházi fotózást nem önmagvalósításként, hanem egy folyamat részeként értelmezem. A folyamattal létrehozunk egy hátteret, ami létrehozza azt a miliőt, amit közösen képzelünk el a darab készítése során, és ehhez az elképzeléshez kell felsorakozni a fotósnak is. Majdnem hogy szeretnék a színlapra kerülni, mint a darabnak egy sajátos de fontos része. Mint a súgó is, a fotós is láthatatlan, de fontos dolga van, dokumentálnia, és megmutatnia kell, hogy egy ilyen előadás készült, és nemsokára már csak a képek által él tovább...

Rendeztél-e színpadi fotóidból kiállítást?

K.L.: Sokat már, és színház honlapján is láthatják a képeimet, és a bárhol bemutatkozom, elmondom, az életművem fontos részeként ismerem el a színház és balett fényképezését.

Szoktál-e színházi este, az előadás alatt fotózni?

K.L.: Előadás alatt már nagyon ritkán, akkor már csak olyan fotókat csinálok, amelyek valamilyen okból kimaradtak a fotózásból. Olyan intim pillanatokra gondolok, amelyek fontosak hogy megmaradjanak, de talán még a nézők sem veszik észre ott abban a pillanatban. És azokat a pillanatokat meg kell menteni. Azt is kell tudni, én én darab és nézőbarát fotókat csinálok.

Nem jelent ez túl nagy szűrést? Korlátoz-e téged a darab és nézőbarát szemlélet?

K.L.: Nem, mert a darabon belül éppen elég kötelezettségem van a fotózásban, aminek igazán nincs határa. A határ az én affinitásom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése